A.S. WOLF #túlélő
Olvasói vélemények
@dovireads
Bevallom, valami sokkal könnyedebbre számítottam, mármint abban az értelemben hogy lesz benne “vattacukorfelhős szerelem”, de mint tudjuk az élet sem ilyen szóval az egész könyv valamilyen szinten meg is döbbentett és meg is rázott, főleg mert volt olyan rész, ami nagyon kemény és durva őszinteséggel írta le a valóságot. Eléggé olvastatta magát mert olyan 5-6 óra alatt sikerült elolvasni. Összességében szerintem nagyon jól össze van rakva, mindig volt benne valami új, valami fordulat amire nem számítottam. Nem éreztem sem vontatottnak, sem erőltetettnek és úgy gondolom a végére teljes egész lett mind a két szereplővel kapcsolatban a tudásunk és maga a történet is
Szóval én ezt gondolom: nagyon szuper vagy és csak így tovább!
@krisztikonyvkuckoja
Nemrégiben lehetőségem nyílt elolvasni A.S Wolf csodálatos első könyvét.
Hihetetlenül olvasmányos, izgalmas, egyszerűen letehetetlen történet két nőről, Virágról és Lilyről, akik látszólag különböznek egymástól, holott sorsuk ugyanaz: meg kell találniuk önmagukat és a helyüket a férfiak által uralt világban.
Azt a mindenit! Hirtelen szóhoz sem jutok... Fantasztikus, hogy vállaltad azt, hogy mindezt beleírod egy könyvbe. Nagyon inspiratív volt az egész történet. Hihetetlenül bátornak tartottam Lilyt és Virágot is, amiért képesek voltak a gyógyulás útjára lépni az őket ért traumákat követően, így ezáltal téged is annak érezlek. Még egyszer köszönöm az élményt és a lehetőséget is.
@teisolvass
A könyv egy frissen egyedülállóvá vált anyukáról és egy nehéz mindennapokkal küzdő egyetemista lányról szól. Eleinte kicsit furcsállottam a váltott szövegeket, nem értettem hogy ezek mégis hogyan fognak összeérni. De a könyv vége fele már sejtettem, nagyon szépen volt megoldva szerintem. Lily és Virág is sajnos nagyon is valós és gyakori problémákkal küzd, néhol igen megrázó durva jelenetek során szembesül vele az olvasó, de mindkét szereplő komoly karakterfejlődésen megy át, végül nagyon megerősödnek.
Könyvrészlet
Ahogy magam mögött hagyom az első km-t legördülnek az arcomon az első könnycseppek , de velük együtt megszületik bennem a megértés is. Most már tudom, tudom, hogy ami történt, annak meg kellett történnie! Iszonyúan fáj, de megerősített abban, hogy jó döntést hoztam az életem kapcsán, és hogy van miért küzdeni. Tudod miért?! Akármennyire fáj is, szorít ott bent és kétségbe ejt a tudat, hogy ismét mellé nyúltam végre, hosszú idő után először érzem azt, hogy IGAZÁN ÉLEK!
Eltűnt a megszokás, az unalom. És itt egy rég meg nem élt érzés: a kínzó fájdalom.
-
Hát mi ez, ha nem egy csoda?!
Ezzel a gondolattal a fejemben szelem tovább a kisvárosom utcáit a csendes nyári félhomályban, ahol ma este a kétszínű beszélgetések és gyermekzsivaj mellett egy tökéletes kertvárosi anya önfeledt nevetésének hangját is sodorja a szél.
